2016. október 16., vasárnap

Gyula és Ilonka

Szerencsés vagyok. Jókor vagyok jó helyen. Szeretek színházba járni, de Lengyelországban valahogy mégsem ugyanaz az élmény mint otthon, az anyanyelvemen végignézni egy darabot. Mielőtt újra kiköltöztem Varsóba idén, március végén egy hétig minden este a színházban ültem. Mikor rádöbbentem, hogy nem használtam ki az előző hét hónapot arra, hogy gyakrabban legyen ilyen szórakozásban részem gyorsan végignéztem a budapesti színházak repertoárját és az összes SZÉP kártyámon lévő pénzemet elköltöttem jegyekre. Nagyon jó érzés volt újra várni a függöny felgördülését és megpillantani a díszletet, élvezni az előttem álló 2-3 órát nevetéssel, könnyekkel vagy fogat vicsorgatva és kezet ökölbe szorítva. 

Gőzerővel zajlik a lengyelországi magyar évad, mint nemrég megtudtam egészen 2017 decemberéig lesznek ehhez köthető események és programok. A Varsói Magyar Kulturális Intézett "beerősített" egy új kolléga leszerződtetésével. Rájuk is fért, ismerve a vállukra pakolt terheket és az elvégzendő munka mennyiségét, szükségük volt a vérfrissítésre és a segítségre. A Nemzeti Színház legújabb darabjának ősbemutatóját is ők szervezték ide, Varsóba, amit én külön megtiszteltetésnek veszek és természetesen ott lesz a helyem az előadáson. A leírást és a szereposztást olvasva nem fér kétség hozzá, hogy emlékezetes estének nézek majd elébe jövő hét pénteken. Tóth Ilonkáról nem sokat tudtam eddig, de alig várom, hogy elmélyüljön a kapcsolatunk.

Gyulát már ismerem egy pár hónapja. Májusban volt hozzá szerencsém, méghozzá személyesen. A Varsói könyvvásáron dolgoztam önkéntesként és ott mutatkozott be, mikor a naplója lengyel kiadásának bemutatójára érkezett egy beszélgetésre. Én is megvettem a könyvet, amelyben a 12 éves fiú visszaemlékezéseinek eredetijét a rajzokkal együtt magyarul bemásolták, a lengyel fordítás pedig a könyv végén található. Két legyet ütöttem egy csapásra: van egy lengyel-magyar könyvem, gyűjtöm az ilyen többnyelvű kiadásokat, van már pár a polcomon. 

Ma újra szerencsém volt Gyulához, az egyik varsói történelmi intézet szervezett egy sorozatot, amelyen dokumentumfilmeken és beszélgetéseken keresztül mutatják be az 1945-1989 közötti időszakot a keleti blokk országaiban. Többek közt román, német, orosz, cseh filmeket vetítenek, a magyar szekció pedig ezzel a naplóból készített darabbal képviseltette magát: 


                           Naplófilm. 12 voltam 56-ban (animációs dokumentumfilm) -- részlet / A naplót írta: Csics Gyula / Rendező: Edvy Boglárka és Silló Sándor



Azt hiszem az idei '56-os megemlékezés emlékezetes lesz annak ellenére (vagy éppen azért) mert Varsóban élek. Korábban is igyekeztem különlegessé tenni a nemzeti ünnepeket annak ellenére hogy mindig dolgoztam, de az idei magyar évadnak köszönhetően még több program segít elmélyülni a 60 évekkel ezelőtti eseményekben és elmélkedni azok máig tartó mindenre kiterjedő, leginkább negatív hatásán. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése