Még jó, hogy március 23-án otthonról dolgoztam, egész nap szólhatott a
rádió, ahol az egyik regionális lengyel adó is készült a magyar-lengyel barátság
napjára. Egész nap beszélgetéseket közvetítettek, többek közt Tischler
Jánossal, a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatójával, Grzegorz Łubczyk,
volt budapesti lengyel nagykövettel, (a Pamięć-Emlékezés c. kötet szerzőjével),
magyar sport és zenetörténetben, gazdasági kapcsolatokban, filmtörténetben
jártas vendégekkel. Többször kaptam fel a fejem, ha Omega, LGT vagy épp valami
’Petőfi rádiós’ zene szólalt meg és nevettem azon, amikor próbálják kiejteni a
magyar szavakat, neveket, természetesen helytelenül.
Este viszont más program volt betervezve. A Kartka dla Bratanka nevű kezdeményezés, amely tavaly indult
és amelynek önkéntese vagyok én is, egész nap ontotta az információkat arról,
hogy milyen üdvözleteket küldtek Magyarországról lengyel barátainknak
honfitársaink. Gyermelyi általános iskolás gyerekek képeslapjait adták át
lengyel iskolásoknak, akik képeslaprajzoló versenyen való részvételért magyar
édességeket kaptak ajándékba. A fő esemény pedig 17:00-kor indult útjára,
amikor az óvárosban a Zsigmond oszloptól kiindulva a szembejövő járókelőknek
adtuk át az üdvözleteket. Idei főszervezőnk, Eszter márc. 22-én érkezett
Budapestről, a lapokkal felpakolva, amiket egy budapesti üzletben kialakított
’főhadiszállásra’ kellett eljuttatni március közepéig. Január környékén jelent
meg az első felhívás, aminek köszönhetően rengetegen aktivizálták magukat és
ragadtak tollat, ceruzát. Azok, akik személyesen vitték el a lapokat, mindig
valamilyen kedves történettel is szolgáltak, beszámoltak az elmaradhatatlan
személyes lengyelországi történetekről. Én is belekevertem a tegnap érkezett
nagy csomagba azt a kb. 20 lapot, amit a családdal írattam februárban, (külön
lebetűzve nekik minden lengyel szót és hallgatva a szörnyülködéseket, hogy
milyen nehéz ez a nyelv...). Összesen több mint 300 üzenet várt átadásra,
rengeteg egyedi munka volt köztük, és szinte kivétel nélkül, mindkét nyelven, lengyelül
és magyarul is tartalmaztak üdvözleteket.
A kiscsaládom által írt, otthonról hozott darabok |
A tavalyi alkalomtól eltérően felkészültebbek voltunk, 7 főből álló kis
csapatunk kitűzőkkel, zászlóval és lufikkal felszerelve vonta magára a
figyelmet, mosolyt rajzolva a lengyelek arcára. Mindenki nagyon kedvesen
reagált a közeledésünkre, elenyésző arány kb. 5%-a az embereknek rohant csak
tovább vagy mondott nemet az ajándék lapra. A szakadó eső ellenére próbáltunk lelkesek
maradni, levonultunk az aluljárókba, aminek köszönhetően szinte rögtön meggyűlt
a bajunk a helyi biztonságiakkal. Persze azt hitték valami igét terjesztünk és
hiába magyaráztuk az esemény lényegét, végül kitessékeltek. Szerencsére az idő
megkegyelmezett, az eső elállt így a nyílt utcán tudtuk folytatni az
osztogatást. Majdnem két óra alatt szétszórtuk az összes képeslapot, később már
külön taktikát kialakítva, hogy kit és hogyan érdemes megkörnyékezni. Vihogva,
jó hangulatban kommenteltük, ha valaki meg sem állt a kérdésünkre. A lányokat
Márk szólította meg, a fiatal fiúkat pedig a lányok kerítették be. Az idős
nénik-bácsik is jó célpontok voltak, általában tőlük hallottuk az elmúlt időkről
az anekdotákat, mindenkinek volt egy-egy kedves személyes emléke
Magyarországról vagy a magyarokról. Az utolsó darabokat a belvárosban jól
ismert Pawilony ’bulinegyedben’ osztottuk szét hiszen ott nagyon sok oldott
hangulatban beszélgető, fiatal célszemély volt. Sokan megjegyezték, hogy
felvillanyoztuk, bearanyoztuk a napjukat és volt olyan „áldozat” is aki
kijelentette, hogy szeretne csatlakozni hozzánk, szívesen segítene akár
grafikus munkáival, ha a jövőben hasonló eseményt szervezünk.
A csapat, ami egy lengyelből, öt magyarból és egy lengyelmagyarból állt |
Az egész kezdeményezés ismét teljesen civil volt. Csodás érzés, hogy néhány
lelkes idióta mint én, aki időt, pénzt és energiát nem sajnált rááldozni a
szervezésre összefogott és ennek eredményeként pár száz lengyel barátunk napját
sikerült boldogabbá tenni. Örülünk, hogy nem egy hivatalos táblaavatón vagy
államilag szervezett ünnepélyen vettünk részt hiszen így hitelesebben adhattuk
vissza kötődésünk lényegét. És annak is örülök, hogy az, ami a politika
szintjén zajlik a két ország között egyáltalán nincs hatással az utca emberének
véleményére. Senki nem illetett minket olyan vádakkal, amik a közelmúltban
hangoztak el az ismert EU-s szavazásnak vagy a magyar kormány oroszbarát
politikájának köszönhetően.
A kemény munka után természetesen beültünk egy sörre, hiszen a mondás is
úgy tartja: Lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol s issza sörét!
További képeket az esemény Facebook oldalán nézegethettek: link
Kitűzők |
Boldog képeslaptulajdonos lengyelek magyar zászlóval |
Eső után |
Az alapanyag |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése