Zúg március...

Ismét eltelt néhány hónap és én megint nem írtam. No nem mintha nem lett volna téma, csak idő,- és ihlethiány van. Meg némi lustaság. De a mai nap, március 15.-e jó alkalmat adott arra, hogy összeszedjem magam és nekiálljak röviden tudósítani, hogyan zajlott itt, Varsóban a megemlékezés.

Inkább a tegnapnál kezdem, vagy talán inkább a múlt hét szerdánál, amikor a kéthetente megrendezésre kerülő magyar klubban már elhangzott egy-két katonadal, Gábor Áron rézágyúját felvirágoztuk és Kossuth Lajos is megizente, hogy szüksége van a huszárokra. Kellemes alapozás volt az e heti rendezvényeknek.

Bem József szobra Varsó Bemowo kerületében tegnap

Feliratkoztam még évekkel ezelőtt a nagykövetségi levelezőlistájára, és az ő hírlevelükből tudtam, hogy 14.-én tartanak megemlékezéseket a különböző varsói helyszíneken. Mert van itt ám koszorúznivaló bőven. Ketten az egyik magyar barátnőmmel munkából kilógtunk délután, hogy ott legyünk a Łazienki parkban található Bem szobor koszorúzásánál. Kijött a követségről mindenki, aki számít, elhelyezték a koszorút, elénekeltük a Szózatot, majd búcsút intettünk - ők mentek a város túlsó végébe, mi pedig vissza az irodába. Még két helyszínen volt tegnap délután rövid megemlékezés, a bemowói Petőfi és Bem szobornál.

 

Ma estére pedig 19:00 órától Kodály és Bartók koncertet hirdetett a nagykövetség, ahol a Chopin Zeneakadémia két növendéke és Eckhardt Gábor zongoraművész játszott a közönségnek. Az este megnyitójaként beszédet mondott a frissen kinevezett új varsói magyar nagykövet, Kovács Orsolya aki a megemlékezés helyszínét (Nowy Świat Muzyki) a Pilvax kávéházhoz hasonlította. Szóba került a Bartók-emlékév, mint kiderült, annak köszönhetően (is) esett a választás épp ennek a két zeneszerzőnek a műveire, kaptunk rövid felvezetőt az elhangzott művek keletkezésének történetéről is.

 

 

Kávéházi hangulat vörösborral és kreatív zserbó kreációval

Külön örültem, hogy a nagykövet asszony megemlítette, hogy a tegnapi bemowoi megemlékezések során a követség egyik, épp búcsúzni készülő munkatársát, aki személyes jóbarátom, kitüntették az általa szervezett fáradságos munkával járó szervezésért.

Épp három éve annak, hogy a követség által szervezett kolónia találkozón volt szerencsém megismerkedni Zsomborral, akivel a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk. Szavakkal nem is nagyon lehet kifejezni, mennyi segítséget, támogatást, kedves szót és visszajelzést kaptam az elmúlt években. Remek ember, akire mindig lehet számítani, legyen szó korrektúrázásról, lelkizésről vagy éppen átmeneti szállásgondokról. Volt a három év alatt közös kirándulás, pogácsázás, társasjátékozás, rengeteg sörözés és mozizás, hivatalos és nem hivatalos ünneplés és még sorolhatnám. Nagyon fog hiányozni a jelenléte Varsóból, annyira hozzászoktam, hogy mindig, mindenütt ott van. Remélem, hogy Magyarországra visszatérve is megmarad a lengyel-magyar tengelyen mert ő is olyan, akinek nem csak munkája, hanem hivatása (vagy küldetése?) a 'lengyel ügy'.

 

Eckhardt Gábor

Pénteken lesz még egy összejövetel ahol a Varsói Egyetem magyar tanszékének hallgatói adnak elő verseket, dalokat az már kicsit kötetlenebb, beszélgetősebb (remélhetőleg zenésebb) program lesz. Szerencse, hogy itt Varsóban is akad rá alkalom, hogy méltóképp emlékezhessünk meg a történelem fontos pillanatairól és az ünnep tényleg különleges legyen. További képek az estéről a Magyar Intézet Facebook oldalán ezen a linken.