A kőszén melege

 

Magyarországra még csak most érkezik az igazi tél, de Varsóban már két hete szaladgálnak a kemény mínuszok. Habár a múlt héten csak az ország északkeleti felén voltak nagy fagyok a déli, nyugati területeken inkább az eső esett (ami gondot okozott például a Síugró Világkupa Zakopanei fordulójának rendezésével is ) jelenleg már az egész országot hótakaró borítja és továbbra is marad a -10 fok körüli nappali átlaghőmérséklet.

 

A napokban olvastam egy cikket arról, hogy a méltán népszerű kőszenes fémkosarak (koksownik) ismét kikerültek az utcákra Varsóban, a tavalyi 26 helyett viszont most csak 20 ponton lehet melegedni a buszokra várva. Az alábbi képeken látszik, hogy a varsóiak örülnek a tenyérnyi melegnek és előszeretettel veszik körbe őket a délelőtti -14 fokban. Oda helyezték ki őket, ahol több busz és villamosjárat is keresztezi egymást és nagy a forgalom, illetve a PKP, a lengyel vasút varsói megállóhelyein is található belőlük öt.

 

 

Minden kosár kb. 10 kg kokszot tartalmaz, amely a szél erejétől és az esetleges csapadéktól függően kb. 8 óra alatt ég le teljesen. Azonban odafigyelnek arra, hogy amíg marad a rendkívüli hideg, addig éjjel-nappal égjen a fűtőanyag minden melegedő ponton. A kosárban a hő eléri a 700-1000 fokot, a körbekerített részeken kívül azonban kellemes, kb. 80 fok a hőmérséklet.



Figyelem! Magas hőmérséklet

 

Alább található a lista azokról a helyekről, ahol megtalálhatók a melegedőpontok:

1. Plac Bankowy – KFC előtt
2. Plac Bankowy –a Varsói városháza előtt a szobornál
3. Rondo de Gaulle'a –a Nemzeti Múzeumnál
4. Plac Na Rozdrożu - Trasa Łazienkowskánál
5. Plac Konstytucji –a buszmegállókban mindkét irányban
6. Plac Zawiszy - Al. Jerozolimskie Ochota irányában
7. A Kultúra és Tudomány Palotájánaál -  Złotye Tarasynál
8. Rondo Dmowskiego - Hotelu Novotelnél
9. Rondo Dmowskiego – a buszmegállóban a "Cepelia" környékén
10. Metro Politechnika –az északnyugati kijáratnál
11. Radzymińska-Młodzieńcza
12. Solidarności -  ul. Jagiellońska
13. Modlińska - Konwaliowa
14. Modlińska - Światowida

A PKP állomásokon:

15. Wawer
16. Anin
17. Międzylesie
18. Radość
19. Falenica
20. Miedzeszyn

Forrás és további képek: http://wawalove.pl/Kolejne-koksowniki-w-Warszawie-ZDJECIA-sl12759

 

Főnixváros hamvai

 

Amelyet porig lerombolak, de a saját hamvaiból újjáéledt. Ez a folyamat az ötvenes évek derekán kezdődött és a mai napig nem is fejeződött be teljesen. Azt hiszem talán normális és a világ fejlődésével együtt járó folyamat, hogy egy-egy városkép az idő múlásával teljesen átalakul. Ez többszörösen igaz Varsó városára is. Egy 150 évvel ezelőtt élt varsói lakos ha ma újjászületne valószínűleg rá sem ismerne a mai lengyel fővárosra. Építészeti stílusok jöttek-mentek, elnyomó, felszabadító, pusztító hatalmak hagyták hátra nyomukat, a lengyel nép néha visszaszerezte, néha elvesztette függetlenségét, és ez mind-mind meglátszik a mai városképen. A jelenlegi legmegosztóbb varsói épületről, a Kultúra és Tudomány Palotájáról és még néhány, az idők folyamán eltűnt építményről itt olvashattok egy érdekes összeállítást. Nemrég Sztálin ajándéka azzal kavart nagyobb port a sajtóban, hogy terveket szőttek megtisztításáról. Ahhoz azonban, hogy visszanyerje eredeti, 1958-as, szmogtól még nem bepiszkított, ijesztően vakító fehér színét kb. 20 millió złotyra lenne szükség, amely - nem meglepő módon sokaknál kiverte a biztosítékot.

Azonban most egy másik épületről szeretnék bővebben írni. Kíváncsi vagyok, hányan tudják, hogy a jelenleg a pl. Pilsudskiego-n található ismeretlen katona sírjának boltíve valaha egy hatalmas palota töredéke volt.

 

A Szász palota egy 1914-es képeslapon, amikor Varsó még Oroszországhoz tartozott. Háttérben a ma már nem létező Nevszkij székesegyház. 

A palota építése az 1600-as évek végén kezdődött, az évszázadok során számtalanszor cserélt gazdát, és szintén tekintélyes mennyiségű átalakításon és bővítésen esett át. Felkelések helyszíne volt, majd előbb cári orosz később hitleri német katonai főhadiszállás. Miután 1918-ban Lengyelország visszanyerte függetlenségét  a Szász Palota a lengyel hadsereg központja lett, ennek köszönhető, hogy 1925-ben itt kapott helyet az Ismeretlen katona sírja, mellyel az ország a történelme során vívott háborúkban elesett fiainak állított emléket.

 

Fénykép 1940-ből, amikor a teret Adolf Hitler platz-nak nevezték

 

A Szász Palota a II. világháború során náci főhadiszállássá változott, melyet 1944 augusztusában végül a németek robbantottak fel a Varsói felkelés során. Sajnos annyira nagyok voltak a károk, egészen a palota alapjait is beleértve, hogy az eredeti épület újjáépítésről szó sem esett. A főváros kiemelése a romok alól majd teljes újjáépítése így is több százmilló złotyt emésztett fel. A palota teljes épületéből csupán tenyérnyi részt építettek újjá, három boltívet, ahol ismét az Ismeretlen katona sírja emlékmű kapott helyet.

 

1945-ben csupán ennyi maradt a palotából

 

2006-ban Lech Kaczynski porolta le ismét a Szász Palota elfeledett történetét és ő kezdeményezte megint az újjáépítést, azonban két év után a folyamat leállt. Csak 2013-ban vették elő újra komolyabban ismét a témát amikor egy civil szervezet is alakult, amely célul tűzte ki, hogy 2018-ig, vagyis a lengyel függetlenség kikiáltásának 100. évfordulójáig újjáépítsék a palotát. A szervezet honlapján leginkább a 2012-es foci EB-vel példálóznak, mely során a lengyelek bebizonyították, hogy ha akarnak képesek lehetnek arra, hogy rohamtempóban óriási építkezéseket hajtsanak végre. A honlapon több közismert lengyel személy kampányol az újjáépítés mellett, több tervezet készült arra, hogyan lehetne finanszírozni a munkálatokat közpénzek minimális felhasználásával.

 

Az ismeretlen katona sírja ma

 

 A szervezet facebook oldalán is folyamatosan gyűjtik a támogatókat. A varsóiak közül sokan úgy gondolják, hogy az épület Varsó történelmének egyik legfontosabb része, és annak újjáépítésével sok turistát ide tudnának vonzani a fővárosba. Reméljük megvalósulnak a tervek és néhány év múlva újra gyönyörködhetünk az újjáépített palotában.

A pálma, a szivárvány és társaik

Vagyis napjaink Varsójának talán két legismertebb jelképe. A pálma régebbi történetre tekinthet vissza mint a szivárvány, viszont utóbbi az amely többet szerepelt a közelmúltban és jelenleg a médiában. 2012 júniusában került a szivárvány a belvárosi pl. Zbawiciela körforgalmának füves közepére, egy kb. 20 méter hosszú és 10 méter magas építményt kell elképzelni. A téren helyet foglal még egy római katolikus templom valamint több villamosvonal is keresztezi egymást és nagyon népszerűek az itt található bárok és éttermek a helyi fiatalok (főleg a hipszterek) körében. A szivárvány azonban nem örvend osztatlan népszerűségnek, ugyanis rövid, alig több mint egy éves élete során már négyszer felgyújtották.

A műalkotás leginkább a szélsőjobboldali nézeteket valló emberek szemét szúrja, leghangosabb ellenzője a PIS egyik képviselője, aki a szivárvány helyválasztását egyenesen provokálónak nevezte (a Zbawiciela magyarul Megváltót jelent), amely nyílt támadás a katolikus egyház ellen. Azonban a városvezetők és a művész, Julia Wójcik akinek a szivárványt Varsó népe köszönheti - határozottan állítják, hogy annak semmi köze a melegek jogaihoz, csupán a tolerancia, sokszínűség és nyitottság üzenetét hordozza magában.

A szivárvány fénykorában...

A szivárvány, amelyet eredetileg kb. 16.000 művirág díszített mintegy Rorschach tesztként is funkcionál, ugyanis mindenki mást lát benne. Az időseknek, akik a templom miatt járnak erre és az egyház képviselőinek valami örömteli jelentést hordoz, mint ahogy azt Noé és az özönvíz történetében is olvashatjuk, a főváros alpolgármestere számára viszont az egységet jelképezi, kellemes érzést hagy benne a látvány. De városi legenda kering arról is, hogy éjszaka a környéken bulizó fiatalok másznak fel az 5-6 méteres boltívre fogadásból. A korábbi gyújtogatásokkal szemben a rendőrség nem tudott sokat tenni, így idén nyárra már eléggé megviselt állapotba került a szivárvány. Azonban nemrég döntés született arról, hogy a mű jövő év februárjáig biztosan a helyén marad, de nem jelenlegi állapotában, hanem felújítják (talán valamilyen tűzálló anyagból). Bár sokan úgy gondolták ha megtépázott állapotban hagynák az jelképezné leginkább Varsó viharos történetét, leginkább az utóbbi évszázad pusztításait. Nos a kb. 120.000. zł összköltségű felújítás a múlt héten elkészült, a szivárvány ismét teljes 7 színében pompázott...kb. egy hétig. Ugyanis a tegnapi Függetlenségi Felvonulás (Marsz Niepodległości) ideje alatt ismét felgyújtották. Azt mindenképp szeretném megjegyezni, hogy a felvonulás útvonala nem érintette a szivárványnak otthont adó pl. Zbawicielát, tehát azok, akik miatt ismét lángolt az építmény valószínűleg felvonulás nélkül is hamarosan találtak volna alkalmat arra, hogy ismét felgyújtsák.

...és a tegnapi felvonulás után

Mindenesetre a tegnapi felvonulás után a mai hírek középpontjában leginkább a szivárvány állt, már alakítottak is egy facebook csoportot, amely az újbóli felújítást tűzte ki célul. A csoport egy nap alatt több mint 35.000 támogatót gyűjtött össze. Az, hogy már harmadjára építik fel a műremeket "csakazértis" jelszóval, nekem kissé úgy tűnik mintha le akarnának nyomni valamit az emberek többségének torkán, amit nagyon nem szeretnének lenyelni. Habár ezúttal az a terv, hogy közadakozásból és nem közpénzből finanszírozzák majd a felújítást. Az ismételt gyújtogatással a konzervativizmussal vádolt lengyelek egyesre vizsgáztak toleranciából, viszont a spontán szerveződő felújítás ötletével ötöst érdemelnének összefogásból.


A címben is említett 15 méter magas pálma a fentihez hasonló történettel rendelkezik. 2002-ben került Varsó egyik legforgalmasabb pontjára, az al. Jerozolimskie és az ul. Nowy Świat sarkára, ideiglenes jelleggel. Egy év múlva az egyik újság által tartott szavazás végeredménye szerint a lakosok 75%-a szavazott igennel a pálma maradásáról. Így - a szivárvánnyal ellentétben - mondhatjuk, hogy ez a műalkotás osztatlan sikert aratott ezzel is bizonyítva hogy még mind a mai napig rendületlenül a helyén áll (furcsa érzéseket keltve pl. az értetlen turisták számára a -20 fokos januári éjszakában örökzöld (műanyag) leveleivel). A pálma a kezdeti semleges érzések kiváltása után az évek során annyira belesimult a környezetébe és annyira mindenki számára elfogadottá és általánossá vált, hogy nélküle jelentős hiányérzet alakulna ki a varsóiakban, elhelyezkedésének köszönhetően ugyanis fontos találkozóhelynek számít a pálma és annak környéke.

ez nem egy mediterrán város, hanem Varsó központja

Varsó hivatalos jelképét említhetném még talán, ha már szimbólumokról van szó, a címeren nem más, mint egy sellő (syrenka) látható. Arról, hogy miért pont a sellő a város hivatalos jelképe több legendát is olvastam, ám ami nekem a leginkább tetszett az valahogy így hangzik: valamikor réges-rég mikor a két fiatal, Wars és Sawa találkoztak a Visztula partján és egymásba szerettek egy arany sellőt láttak kicsapni a folyó vizéből. Ezt égi jelnek tekintették és elhatározták, hogy azon a helyen várost alapítanak, amelyet kettőjük után neveznek el, így kapta a település a Warszawa nevet. 

A legenda egy másik verziója szerint Wars halász volt, Sawa pedig maga a sellő, aki miután beleszeretett a fiúba emberré változott, és utána boldogan éltek míg meg nem haltak. Az idők során sokféle alakban öltött testet a sellő, a városban két szobra is található de azt hiszem talán ezeken a retro képeken fest a legérdekesebben. Fontos történelmi jelkép még az óvárosban álló Zsigmond oszlop, mely létezése tulajdonképpen annak igazolása, hogy Lengyelország maga is létezik. Nemhiába volt az 1939-ben bevonuló német csapatok egyik első dolga, hogy ezt, a lengyelek számára oly fontos szimbólumot ledöntsék. De Zsigmond soha nem adja fel, ahogy az az alábbi képen is látszik:

A történelmi örökség nyomán ugyanilyen jelképeknek lehetne nevezni a Kultúra és Tudomány Palotáját, amely történetéből adódóan napjaink Varsójának szintén az egyik leginkább megosztó szimbóluma, vagy az úton-útfélen utunkba kerülő a kotwicát, amelynek ha elolvassuk a történetét kissé jobban megérthetjük a múltjukat hűen és nagy buzgósággal ápoló lengyelek történelemközpontú szemléletmódját.

az ehhez hasonló falfirka látványa hétköznapinak mondható Varsóban

My pierwsza brygada...

A legismertebb lengyel légiós dal, amelyet az első világháború alatt a Józef Piłsudski vezetése alatt harcoló lengyel katonák énekeltek. Ezt a dalt holnap Lengyelország szerte mindenhol hallani lehet majd, hiszen november 11. fontos ünnepnap a lengyelek számára. 1918.-ban ezen a napon nyerte vissza az ország a függetlenségét és egyesült a 150 éves porosz-orosz-osztrák felosztás után. Íme a videó, lengyel felirattal, lehet tanulni a szöveget, az angol fordítás pedig itt található.

1979. november 11.

Rövid részlet következik Szilágyi Szabolcs Varsói krónika című könyvéből, melyben az 1979-1981 közötti időszakot dolgozza fel - amikor az MTI varsói tudósítójaként dolgozott. Némi ízelítőt kaphatunk abból, hogy a történelmére, hagyományaira annyira büszke lengyelek a besúgás, lehallgatás, bebörtönzés idején sem tétlenkedtek. Akkoriban ilyen állapotok uralkodtak (és igen, az említett Komorowski az a Komorowski, a jelenlegi lengyel köztársasági elnök):

A varsóiak egyre furcsább dolgokat suttognak. Illetve nem suttognak, hanem nyíltan beszélnek, különféle nyugtalanító híreket terjesztenek a boltok előtti sorokban, a valódi kávét egyre ritkábban és drágábban kínáló kávéházak asztalai mellett és a szerkesztőségekben is. Ma például a mindig jól értesült trafikosomtól, pani Editától hallom, este hétkor tüntetés lesz a piac Zwycięstwán, az Ismeretlen Katona sírja környékén, mert évforduló van... November 11. Ilyen dátummal semmi sem jut eszembe a lengyel történelemből, a legújabb művek nem tartják számon. Leveszem hát tudósítói kézikönyvtáram polcáról Perényi József "Lengyelország története" című könyvét (Gondolat Kiadó, 1962), s a 301. oldalon meg is találom, amit keresek. Az évszázadokon át feldarabolt, függetlenségét vesztett Lengyelország számára 1918-ban újra megadatott az önálló nemzeti lét, az államiság. Ennek a hatvanegy évvel ezelőtti nagy történelmi eseménysornak nevezetes napjai közül a tüntetés szervezői a Piłsudski-féle hatalomátvétel dátumát vették elő.

Sötétség borul az irdatlan nagy térre, melynek keleti felében kisebb-nagyobb csoportokban gyülekeznek az emberek. Dermesztő a hideg. A tömeget tisztes távolról szemlélő egyenruhás rendőrök a tér beszögellésében helyezkednek el néhány járőrkocsiban legalább 200 méternyire az egyre növekvő tömegtől. Hét óra körül úgy ötszázan lehetnek a téren, amikor az Óváros irányából rendezetlen sorokban, inkább szétszórtan érkezik újabb ötszáz vagy talán ezer ember is. Elöl, meg a templomok felől jövő áradat közepe táján is hoznak nemzeti színű transzparenseket. Az egyiken ismerős szöveg: Konfederacja Polski Niepodległej. Tehát a Moczulski-féle szervezet, a Független Lengyelország Konföderációja. Egy kisebb zászlón csak rövidítéssel - KPN - szerepel a név, s mellette hajóhorgony formájába hajlított szárú "P" betű, a német megszállás idején a lengyel ellenállók jelvénye: most "kölcsönvett" szimbólum. Ez a rajz az utóbbi hetekben néhány varsói ház falán, az orvosi egyetem kapuján is megjelent, hol fehér krétával, hol meg fekete rajzszénnel odavésve. Az emberek körülveszik az Ismeretlen Katona sírját. A tömeg nem növekszik tovább. Sokan távolabbról, a Nagyszínház épületének tövéből és a Hotel Victoria sarkáról nézik, mi történik. Igyekszem magam is közel furakodni, mert alig hallható a szavalat, a szónoklat, noha a szervezők olyasféle elektromos szócsövet használnak, mint amilyen az idegenvezetőknél látható. A mondatfoszlányokból összerakom a tüntetés lényegét: a szocialista állam ellen, s nem valamiféle hibák, torzulások ellen lépnek fel. Röpcédulák szállnak a tömeg feje fölé. Gyorsan szétkapkodják. Valaki valamilyen felhívást, apelt olvas fel, egy nő "kenyeret, függetlenséget" kiált. Gyér taps hallatszik. Én is elkapok egy röplapot. Beleolvasok. Semmi különös: olyasmi, amit a minap már olvastam Moczulskitól. Egy óra múltán valaki távozásra szólítja fel az "övéit". Tehát nem a karhatalom szól közbe. A rendőrök a kocsikban maradnak mindvégig, s az óriás tér hamarosan kiürül. Csak az emlékműnél, a világ valamennyi lengyel vér áztatta csatateréről hozott földet őrző urnánál van még mozgás: elérkezett a díszőrség váltásának ideje: katonák végzik a váltás ceremóniájának begyakorolt mozdulatait.

Beülök irodám újonnan kárpitozott, jókora foteljébe, s töprengek, most mi a teendőm. Rendeljek kábelt reggelre? De mit mondjak, mit mondhatok erről? Meghallgatom a varsói 22 órai híreket, egy szó sem esik a tüntetésről. Barabás Jancsitól tudom, hogy a PAP hírszervize sem említi. Márpedig létezik egy íratlan illemszabály: arról, amiről a fogadó ország sajtója hallgat, nekem is ildomos hallgatni. Ez a szabály felesleges tabuként hagyományozódott tudósítók egyik nemzedékéről a másikra. S hogy mennyire felesleges ez a tabu, mutatják a nyugati rádióállomások lengyel és magyar nyelven sugárzott adásai. Ezek a műsorok jókora hírverést csináltak a mai varsói estének, egyik-másik tudósítójuk többezres tömeg tüntetéséről számolt be, konstatálom éjfél után, s máig is nehezen bocsátom meg magamnak, hogy másnap reggelre nem adtam tudósítást a Magyar Rádiónak. Hírem pontosan egy hónapot késlekedett. Csak december 11-én, a Kossuth Rádió 22 órai híradásában mondtam el egy aznapi lengyel újsághír alapján a következőket: "Négy varsói lakos ügyében, november 11-én elkövetett cselekményeik miatt határozatot hozott a varsói belvárosi kerületi tanács szabálysértési kollégiuma. Andrzej Czumát, Wojciech Ziębińskit, Józef Janowskit és Bronisław Komorowskit elmarasztalták a társadalmi együttélés szabályainak megsértése, a nemzeti értékek és érdekek lekezelésének tüntető kinyilvánítása, a nemzeti kegyhely, az Ismeretlen Katona sírjának megsértése, törvényellenes csoportosulás létrehozása és irányítása, e célra technikai eszközök felhasználása és a főváros központjában a forgalom akadályozása miatt. A szabálysértési kollégium két személyt háromhavi, kettőt pedig egyhavi elzárásra ítélt."

Később a sajtóközpontban néhány nyugati újságírótól hallom: állítólag ennek a tüntetésnek kellett volna fellobbantania egy nagyobb, országos megmozdulás tüzét.