2013. október 2., szerda

Kis varsói határozószótár

Varsó határozottan ronda város. Mondom én, az elfogult, aki a lengyelek által istenített és legszebbnek tartott Wrocławból költöztem ide. Én sem a szépsége miatt szeretem, a helynek különleges hangulata van. Leginkább jellemző színe: a szürke, lakosai: lemingi (törtetők), hipstery (hipszterek), słoiki (befőttesüvegek).

A fenti társadalmi rétegekről az egyik lengyel órán tanultunk. Valamikor augusztusban a tanár egy újságcikkel állított be, aminek a címe a következő volt: "bądź dumny, że jesteś słoikiem" vagyis, légy büszke arra, hogy befőttesüveg vagy. Persze ez nem szó szerint értendő. A słoik kifejezés azokra a fővárosba vidékről betelepült emberekre vonatkozik, akik hétvégente hazavonatoznak, és a visszaúton cipelik magukkal a friss hazait, mivel a fővárosi életszínvonal még drága/idegen/ízetlen stb. Aztán rájöttem, hogy én is ilyen słoik vagyok, csak azzal a különbséggel, hogy nem járok haza minden hétvégén. De a várost színesebbé tevő, betelepülő idegenek igazából jót tesznek, változatossá, érdekesebbé teszik annak kultúráját és mindennapjait. Furcsa, talán azt mondanám, hogy itt Varsóban kevesebb külföldit látni úgy általában az utcán sétálgatni mint pl. Budapesten. Talán a hidegebb klíma az oka? Az is érdekes hogy a legnagyobb fővárosi kisebbség itt nem a kínai, hanem a vietnámi. (Magyarországot ugye néhány előző, és a jelenlegi kormány is szeretné egy közép-európai elosztóközponttá tenni, épp ezért támogatja a kínaiak betelepülését és cégalapítását minden eszközzel, kormányközi megállapodásokkal stb.) Elég sok helyen lehet a városban vietnámi kifőzdéket, éttermeket látni, a fő étel amivel csalogatják a helyieket a Pho, egy leves - amit még nem volt szerencsém megkóstolni, de már keresem az adandó alkalmat. Egyik tavalyi varsói látogatásom során viccelt néhány ismerősöm, hogy ha szeretnék valami nagyon jellegzetes helyi ételt enni, akkor menjek egy török étterembe. Igen, a másik jellegzetes varsói étel a kebab. Bár gondolom ezzel senkinek nem mondok újat, ez Európa szinte minden nagyvárosában így van manapság.

A másik kaszt amit említettem a lemingek - a másokkal nem törődő, mindent gondolkodás nélkül megtevő karrieristák, és pénzéhes üzletemberek, a cégvezetők akik az utcán, aluljárókban neked jönnek, közben a fülükre ragadva a telefon. Sok mém alapja ez az összehasonlítás, a kis skandináv rágcsálók, akik mit sem törődve, úgy vonulnak a többiek után hogy nem is tudják valójában merre mennek, akár még egy szakadékról is képesek leugrani, ha a többiek is azt teszik. 
Érdekes, hogy a nemrég nálam látogatást tevő édesanyám úgy találta, Varsó egy nagyon kedves, nyugodt, élhető város. Pedig az átlag lengyel véleménye eltér ettől. A rendszeres dugók, a város szocreál épületeinek hangulata és a rendszeres szürkeség nem teszi valami népszerűvé, igazából az átlag lengyel, Varsón kívül nem igazán szereti a fővárosát. Bár nagy előnye a sok park és zöld terület. Állítólag körbe lehet járni a várost gyalog anélkül, hogy elhagynánk a parkok zöldjét.

Tutaj możesz krzyczeć - Itt sikíthatsz

A harmadik társadalmi réteg, amely csak az utóbbi néhány évben jelent meg: a hipszterek. Főbb előfordulási helyük: Praga Południe, és a pl. Zbawiciela környéke. Különösen szeretik idejüket a Charlotte nevű bárban tölteni ahol, akármikor arra járok mindig tömeget találok. Hajnali ötkor még ott vannak az előző éjszakai buli maradványaként, reggel hétkor már ott reggeliznek bagettet és croissant-t rágcsálva. Bár be kell vallanom én is szeretem a frissen sült pékáruikat. Ha valaki arra jár, ugorjon be egy francia reggelire, polecam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése