Magyar film a Varsói Filmfesztiválon

Október 11. és 20. között zajlik a 29. Varsói Filmfesztivál a lengyel fővárosban. A programot múlt héten végignézve rögtön bekarikáztam az egyik filmet, egy magyar alkotást, az Isteni műszakot amit a magyar mozik csak október 24-től vetítenek és az origo is október 21-ére szervezte a premier előtti vetítést. Gondoltam, ha másért nem is, hát azért mindenképp érdemes elmenni, hogy magyar filmet lássak lengyel moziban, úgyis ritka az ilyen alkalom. A történetnek és előzményeknek nem igazán néztem utána, de annál nagyobb meglepetéssel szolgált a film. A 16:15-ös kezdés előtt szép lassan megtelik a nézőtér majd bemutatják a rendezőt, Bodzsár Márkot, aki jelen van a vetítésen és tájékoztatják a nagyérdeműt, hogy a film után a díszvendég válaszol majd a kérdésekre. 

Kezdődik hát a film, amelynek stílusát fekete komédiaként határozták meg, az első 10 perc után már tudom, hogy tetszeni fog. Végig leköti a figyelmet, megnevettet, de a kellő pillanatokban visszaránt a valóságba. 1992-ben játszódik a film Budapesten és egy a délszláv háborúból menekülő fiú mentős élményeit meséli el, aki szeretné áthozni Magyarországra Jugoszláviában ragadt menyasszonyát. A közönség imádja a filmet, hangosan nevet a poénokon, bár mikor az egyik jelenetben a szereplők épp a Szomszédokat nézik, amint Magenheim doki bölcselkedik, szinte csak én horkantok fel hangosan a nevetéstől, mert persze ez a poén a lengyeleknek nem sokat mond el. Tehát a film szuper, az utolsó percéig élvezem, a zene és a képek magával ragadnak, a történet csavaros, a színészek – akik ugyan kevésbé ismertek Magyarországon mivel inkább csak színházakban játszanak – remekül játszanak. 

A film után lehetőség van szavazni, egy papírfecnin az öt rubrikából kell valahová elhelyezni az x-et, ugyanis a közönségdíjért is verseng az alkotás majd kérdezgetik a nézők a rendezőt aki készségesen válaszol a kérdésekre. Érdekes, hogy a lengyel közönség azonnal párhuzamot von a Kontrollal, amely hihetetlen népszerűségnek örvend Lengyelországban mind a mai napig. 

A kb. 20 perces interjúztatás után lassan kiterelik a maradék közönséget a moziteremből, mivel kezdődik a következő vetítés, én összefutok Annával és Petivel akiket ennek a blognak köszönhetően ismertem meg. Gratulálunk – immár magyarul  - a rendezőnek és felteszünk még néhány kérdést, majd, míg Márk elbúcsúzik a szervezőktől Peti felveti, hogy de jó lenne még vele beszélgetni, hívjuk meg egy sörre. Így esik meg az, hogy Varsó egyik kocsmájában, szombat este a centrumban Bodzsár Márk elsőfilmes rendezővel beszélgetünk (vagy inkább faggatózunk) és lelkesen idézzük a film legjobb jeleneteit. Hallgatjuk a kulisszatitkokat, hogy a forgatókönyv 4 évig készült, hogy a két főszereplőnek akik szerbül beszélnek a filmben nincs semmi szerb vonatkozása, csupán szorgalmasan tanultak hónapokon át míg ilyen tökéletesen megtanulták a szöveget. Aztán meséli Márk, hogy pl. a Kozma utcai börtön kibérlése forgatás céljából egy éjszakára félmillió forint, hogy hálás az új rendszernek és az Andy Vajna féle filmalapnak mert annak támogatása nélkül  ki tudja mikorra készült volna el a film, ha egyáltalán elkészült volna. Hogy az állandó éjszakai forgatásba mennyire bele lehet betegedni – maga a rendező is már lázas volt a sok munka végére. Meséli,  hogy milyen filmek voltak rá hatással, hogy forgatókönyvíró szakra járt a Filmművészeti Főiskolára, hogy az operatőr aki ezen a filmen együtt dolgozott vele gyerekkori jó barátja, hogy a Tanyát játszó lány tulajdonképpen a barátnője, hogy készült egy pilot még 4 éve aminek köszönhetően a szereplőkre írták végül a történetet és nem fordítva. Örömmel újságolja, hogy már érdeklődtek afelől is, hogy ki legyen a lengyelországi forgalmazója a filmnek – tehát erre is van igény. 

Bodzsár Márk rendező, és maroknyi rajongó csapata

A rendező csak néhány napot töltött Varsóban, a film pénteki vetítésén is részt vett – az volt az első amelyet közönséggel együtt ült végig és rendkívül jól esett neki, hogy a nézők vették a poénokat, nevettek, hogy eddig mindkét nap teltház volt, és hogy általában pozitív visszajelzéseket kapott. Szóba kerültek a fesztiválokon induló művészfilmek megtárgyaljuk, milyen igazságtalan, hogy általában olyan filmeket választ a zsűri amelyek az átlag közönség számára nehezen emészthetőek (ennek a fesztiválnak a fődíját is egy bolgár alkotás nyeri, amelyre Márk elmondása szerint 40-en ültek be, amiből a vetítés végére kb. 20-an maradtak és a film utáni beszélgetést 5 perc alatt lezavarták érdeklődés hiányában). De reménykedünk a közönség szavazataiban, amelynek az eredménye holnap este derül ki. Mindenkinek ajánlom hát az Isteni műszakot megtekintésre, érdemes rá jegyet venni és remélem sok filmet láthatunk majd a jövőben Bodzsár Márktól.

Íme a film előzetese: