Figyelem, erősen
szubjektív, érzelgős poszt következik.
Mi is okozza azt a már
majdnem két és fél éve képemen jelen lévő levakarhatatlan mosolyt? Rengeteg
minden. Nem mondom, hogy Lengyelországban könnyű az élet… sőt. Itt ért a
legnagyobb pofáncsapás az életben, itt többet sírtam talán mint korábban
bármikor de mindig eszembe jut a nehezebb pillanatokban, hogy nekem van egy
jelenleg is érvényes egyezségem. Mikor 2011 kora tavaszán a budapesti
sziklatemplomban a lengyel kápolnában ültem a vasárnapi misén, kötöttem egy
megállapodást a főnökkel odafent. Nekem Polskában soha nem lesz semmi bajom.
Nem fognak átverni, nem fognak kirabolni, nem kerülök utcára, nem bántanak majd…
emlékszem röviddel azután, hogy épp ezeket az (egyoldalú?) egyezségeket
megkötöttem magamban elhangzott a misén a következő mondat: ’Ínségben nem lesz
részed’ én elmosolyodtam és tudtam, ez egy olyan pillanat, amely ritkán
történik meg az ember életében. Ez A JEL.
Történt itt sok minden,
szenvedtem ugyan eleget, de ennek ellenére nem panaszkodom. Ha olyan
hétvégékkel ajándékoz meg a sors, mint pl. a mostani volt tudom, hogy nekem
továbbra is helyem van itt. Még mindig táncikálni van kedvem akkor ha
belegondolok mennyire imádok itt lakni. Vannak olyan emberek akiknek lehet
mesélni a dolgaimról, akik le vannak nyűgözve attól, hogy mi mindent tudok az
országukról a lengyel-magyar dolgokról, hogy milyen elszántan tanulom a
nyelvet. Hogy sikerül szervezni olyan semmitmondó és mégis sokat jelentő
vasárnapi találkozásokat a jó barátokkal mint amiben ma is részem volt. Hogy
annyi tervvel állok elő és ők mind vevők rá… Azért (is) költöztem ide, mert
tudtam, hogy a jelenlegi barátaimhoz hasonló emberekkel találkozom majd, hogy
minden pillanatban lesz valami olyan amit soha nem tapasztaltam meg korábban. Tudom,
hogy nem fogok itt fényes karriert befutni, nem lesz kacsalábon forgó palotám
mesés vagyonom és egyéb világi dolgok de tudom, hogy nem is vagyok olyan akinek
ezek a dolgok oly nagyon fontosak. Nekem itt küldetésem van és örülök, hogy a
nagyfőnök odafentről időről-időre emlékeztet erre. És mindig, mindig ősszel jutok
el oda, hogy érzem, a sorsomban épp változás megy végbe. Ez az ősz is ilyen
most - a kémények füstjével, a
varjúkárogással és a szél zúgásával számomra valami más is megjelent. A
lehetőségek és változások időszaka.
Elmélkedésemben segítségemre volt az alábbi dal (ajánlom mindenkinek végig hallgatni, az utolsó perc dob és gitárszólója különösen katartikus):
Myslovitz iz dö beszt! és Polska is, persze :)
VálaszTörlésszép megfogalmazás... :) ne aggódj, jó helyen vagy!
VálaszTörlésmég az is kimaradt, hogy 'ha nem itt lennék folyton ide vágynék' :) szóval tényleg nincs okom panaszra.
VálaszTörlés